Annyi minden történt velem az elmúlt egy hétben, hogy nem is tudom mivel kezdjem. Persze mindenki tudja, hogy ez hazugság. Ezért is hanyagoltam kicsit a blogot. Sajnos azt tapasztaltam, hogy egyre később kelek fel, holott ugyanakkor fekszem le minden áldott nap. Persze ez egyelőre nem okoz különösebb gondot, de majd szeptember 1-től fog. Előre látom mennyire csábító lesz majd az ágyban maradás lehetősége, de remélhetőleg legyőzöm ezt az ingert. Ha holnap megjön a fizetésem annak roppantul fogok egyébként örülni, mert akkor tán el tudok menni meccsre is, és ki tudom fizetni a tartozásaimat (amik egyébként igen nagy százalékát teszik ki a kapott pénzemnek.) Ez persze egyelőre a jövő zenéje, ellenben elmesélek egy nagyon izgalmas történetet, ami a közelmúltban, pontosabban ma éjjel/hajnalban/reggel/délelőtt aka alvás közben történt meg velem. Valamiért azt álmodtam, hogy nagyon hideg van, de ezt ugye nyár, illetve augusztus lévén kizárhatjuk. Ez nem is lenne különösebben érdekes, ámde álmomban felhuztam a zoknimat és reggel abban ébredtem. Meg kell valljam eléggé meglepett a dolog, mert ennyi erővel egészen más dolgokat is csinálhatnék álmomban. Elhihetitek, ijesztő szituáció. Ja igen, eltűnt az egyik zoknim. Illetve a pár egyik fele, de ez nem az a pár amelyiket felhuztam éjszaka, hanem egy másik. De ez is nyugtalanító, hova tűnhet egy fél pár zoknim? Áh, túl sok a rejtély, túl rövid az élet...