Megint nem nagyon írok. Ennek csak egy oka van, mégpedig, hogy nincs nagyon mit. Minden nap elvagyok itthon, aztán valamikor lemegyek és 11 körül hazajövök. Unalmas, szürke, monoton, sablonos, gépies, egyszóval: rossz. Járkálhatnék mindenfelé, de nincs kivel. Kereshetnék valakit, de nincs miért. Aki kéne nem lesz, aki nem kéne, annak talán kellenék, de miért érdekelne, hisz ő nekem nem kell. Emberi kapcsolatok. Miféle hasztalan badarság már megint... Kár, hogy az ember társasági lény, ha nem így lenne gondolom könnyebb lenne elviselni a "társaságiatlanságot". Az ugyanis van bőven. Gondolok itt arra az egyébként tipikusan magyar magatartásra, hogy az emberek nem figyelnek a másikra, teljesen elidegenedtünk egymástól. Nem mintha én lennék a szocializálódás példaképe, de azért igyekszem úgy állni az emberekhez, ahogy (szerintem) megérdemlik. Ezúton például szeretném megkérdezni: Hogy vagy? Örülnék, ha kommentbe leírnád, hogy érzed magad amikor e sorokat olvasod. Ha megteszed, köszönöm, ha nem, az sem baj. Ilyen vagy. A tömeg része.