Szokás szerint semmi említésre méltó. Illetve egy dologtól eltekintve. Ezt azonban nem osztom meg senkivel, mert úgy gondolom nem tudnám úgy leírni, ahogy megéltem és azt sem, ahogy érzek most. A lényeg viszont, hogy szokásos időben keltem, és valamiért bementem a suliba, de nem tudnám megmondani, hogy miért. Kicsit beszélgettem a srácokkal, aztán elmentem a Móriczra enni, a globalizáció üdvös hatásaként hova máshova, mint a McDonald's-ba. Sikeresen kiértem az Etelére óra húszra, aztán hazajöttem. Ekkor beszéltem azzal aki majd' egy éve a legtöbbet jelenti számomra és úgy döntöttem elmegyek aludni. Ja és elküldtem egy önéletrajzot, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy munkát szerzek.